-A tervmutatók, elvtársak, azok beszélnek, gyűrte homlokát kétségbeesetten izzadó markába Borsos elvtárs, mikor kétnapi fejtágítás után hazaérkezett a székesfővárosból. - Eredményeket kell produkálni, nagyobb termelékenységet, több bevételt, halál a feketézőkre- csapott olyat íróasztalára, hogy a kis Lenin-szobor kettőt pattogva penderült a szemétkosárba. -Nincs pardon- egyenesedett fel liluló fejjel a pártitkár, miközben gyengéd mozdulatokkal törülgette a kiszabadított Lenin elvtárs kopasz fejét, - nincs feketézés, nincs mutyizás, mindenki adózzon és punktum! Javaslatokat várok, elvtársak, - kopogtatta meg ceruzájával az asztalt, és szabad utat engedett egy kis szellentésnek, mely jó ideje kínozta.

Mint rosszkedvű varjú gubbasztott az Aranysárkány kertjében Szende Putyi, s még az a feles sem tudta megvigasztalni, amit Puszi úr tett elé.

Putyi a keresztségben az Aladár nevet kapta, aztán oly sok honfitársához hasonlóan a háborúban fogságba esett, majd Szibéria kalandos vendégszeretetét élvezte pár esztendeig. Olyasféle áldásokban is részesült, mint fagyás a lábán, két ujjának csonkolása a bal kezén, s ha ez még nem lenne elég, az egészet megkoronázta egy kiadós tífusz, amiből felépült ugyan, ám belei betegsége miatt, nem tudott parancsolni a bélgázoknak, ezért lépten, nyomon puttyogott. Így kapta a nevét.

Aznap Nénnyuka feküdt le utoljára. Szeretett elpiszmogni a kitakarított és kellően kiszellőztetett kocsmában. Törölt még egyet a ragyogóra fényesített rézpulton, letakarta a sörcsapot és igazított egyet a poharak során is.  Elégedetten nézett szét, majd indult volna lekapcsolni a villanyt, mikor kintről hirtelen megzörgették a vasredőnyt.