^Ugrás felülre

Farkas Sándorné: Suttog a tavasz

Suttogott a tavasz,
A rigókat kérlelte, szóljanak helyette.
Küldte ő énekét, fűnek, fának, virágnak,
Ha kell az egész világnak.
Óh, mily szép a csengése,
A szél messzi viszi hangját, 
Megbökdelve a virág harangját.
Megrázza, fű, fa, bokor virágát,
Szép csendben tovaszáll.
Hangosan fütyülve fut át a fákon,
Meg-megül néha az ágon,
Pihenni készül, mint egy ágyon.
Aztán meg gonoszul löki az embert hátul.
Pitypang virágját szórja széjjel,
Olyan, mint hó a napsütésben,
Viszi a messzeségben.