Csak azért adott a Jóisten szívet az embernek,
hogy egy kis szeretetért tízszer annyit szenvedjen?
Néha úgy érzed, hogy veled van a világ.
Boldog vagy és úgy érzed, mindenki imád.
A boldogság egy szép pillanat.
Ki tudhatja, meddig marad?
Néha rajtad múlik, néha másokon,
ha megkérdeznél, én sem tudom.
De azt tudom, hogy úgy vágyik rá minden ember,
mint vízre a szomjazó.
S úgy szeretne lágy karjában megpihenni,
mint egy szép helyen a fáradt utazó.
Ilyenek vagyunk mi mind, néha szomorúak, néha boldogok.
Mindig újra útra kelő örök vándorok.
Néha úgy érzem, hogy csak azért adott nekem szívet a Jóisten,
hogy, egy kis boldogságért tízszer annyit kelljen szenvednem.
De a lelkem mélyén tudom,
azért adott a Jóisten szívet nekem, hogy szeresselek nagyon.
S ha néha szomorú vagy, hajtsd vállamra fejed,
engedd, hogy letöröljem arcodról a könnyeidet.
Füledbe súgom akkor majd, hogy ki szívből szeret,
annak szíve néha fáj.
De azért adott a Jóisten szívet neked,
hogy nagyon szeresd az embereket.
Csak azért adott a Jóisten szívet az embernek,
hogy egy kis szeretetért tízszer annyit szenvedjen?
Néha úgy érzed, hogy veled van a világ.
Boldog vagy és úgy érzed, mindenki imád.
A boldogság egy szép pillanat.
Ki tudhatja, meddig marad?
Néha rajtad múlik, néha másokon,
ha megkérdeznél, én sem tudom.
De azt tudom, hogy úgy vágyik rá minden ember,
mint vízre a szomjazó.
S úgy szeretne lágy karjában megpihenni,
mint egy szép helyen a fáradt utazó.
Ilyenek vagyunk mi mind, néha szomorúak, néha boldogok.
Mindig újra útra kelő örök vándorok.
Néha úgy érzem, hogy csak azért adott nekem szívet a Jóisten,
hogy, egy kis boldogságért tízszer annyit kelljen szenvednem.
De a lelkem mélyén tudom,
azért adott a Jóisten szívet nekem, hogy szeresselek nagyon.
S ha néha szomorú vagy, hajtsd vállamra fejed,
engedd, hogy letöröljem arcodról a könnyeidet.
Füledbe súgom akkor majd, hogy ki szívből szeret,
annak szíve néha fáj.
De azért adott a Jóisten szívet neked,
hogy nagyon szeresd az embereket.