^Ugrás felülre

Farkas Sándorné: Őszi szél

Őszi falevél simogatja ajkamat,

Szél bontja ki hosszúra font hajamat.

Gorombán emeli fel szoknyám elejét,

Fitogtatva régen látott erejét.

A felhővel kacsint egyet,

Megkémleli fent az eget.

Megint jól fenéken csap egyet.

Gallyakat hord halomra,

Beleül néha a karomba.

Némán lökdel rajtam, így csalogat előre,

Hogy menjek ki a mezőre.