Őszi falevél simogatja ajkamat,
Szél bontja ki hosszúra font hajamat.
Gorombán emeli fel szoknyám elejét,
Fitogtatva régen látott erejét.
A felhővel kacsint egyet,
Megkémleli fent az eget.
Megint jól fenéken csap egyet.
Gallyakat hord halomra,
Beleül néha a karomba.
Némán lökdel rajtam, így csalogat előre,
Hogy menjek ki a mezőre.