Szilágyi Perjési Katalin:...estére
melegé(j)ben
halkan pukkan a csönd,
félénken nyújtja a percet
az aszfaltba olvadt nyári sötét
virágzihálós apró utcák
redőnyszemein szökik a fény
mormoló varázsdobozok
dúdolnak napi igazságokat
az izzadó falak között
lopva kotoznak bársonytalpon osonó árnyak viruló szeméthalmokon
szemük zöldjében táncoló
kétségbeesés
pirul a hold
buja gondolatok
karcolnak denevér-redőt
megfáradt homlokára.