Terhes Gábor: Utak
Időt más teremtmény nem mér csak az ember,
Életútját sorsa adja,
Mint folyó, melyet elnyel egy kéklő tenger,
Partját vizével áztatva.
Élet vize hűs kis forrás, tiszta csermely,
Mely talán létünk értelme,
És felfogja azt egy áldoztató kehely,
S lesz majd életünk mértéke.